Ha a 18. század végén valaki Magyarországon vásárolni indult, nagy eséllyel 20 krajcáros ezüstérmét vitt magával. Ez a címlet a Habsburg Birodalom egyik legelterjedtebb váltópénze volt, amely évtizedeken keresztül meghatározta a mindennapi pénzforgalmat.
A 20 krajcárost Mária Terézia, majd II. József, II. Lipót és I. Ferenc uralkodása alatt is verték. Az érmék a birodalom számos pénzverdéjében készültek, köztük a körmöcbányai pénzverdében is, amely évszázadokon át Magyarország legfontosabb pénzverő központja volt.
Az érmék előlapján az uralkodó portréja látható latin körirattal, míg a hátlapot rendszerint a Habsburg Birodalom címere és a névérték díszítette. Bár elsősorban fizetőeszköznek készültek, kivitelezésük ma is lenyűgöző. A kor kiváló vésnökei kis felületen is részletgazdag portrékat és címerábrázolásokat alkottak.
A 20 krajcáros értéke akkoriban jelentős volt. Ezüsttartalma miatt nem csupán névértéket képviselt, hanem valódi nemesfémet is. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a lakosság megbízott benne, és a birodalom egész területén elfogadott fizetőeszközként szolgált.
A gyűjtők számára ezek az érmék ma is rendkívül népszerűek. Egy-egy példány értékét számos tényező befolyásolja: az uralkodó személye, a verési év, a pénzverde, a ritkaság, valamint mindenekelőtt az állapot. A szép, eredeti fényű darabok jóval keresettebbek, mint a sokat forgott példányok.
Különösen kedveltek II. József 20 krajcárosai, hiszen a „kalapos király” uralkodása a magyar történelem egyik legizgalmasabb reformkorszaka volt. Érméi egyszerre idézik fel a felvilágosodás korát és a Habsburg Monarchia gazdasági erejét.
Amikor ma egy ezüst 20 krajcárost kézbe veszünk, nem csupán egy régi pénzt tartunk. Egy olyan érmét látunk, amely több mint kétszáz évvel ezelőtt ugyanúgy része volt a magyar emberek mindennapi életének, mint ma a forintérmék. Ez teszi a 20 krajcárost a magyar numizmatika egyik legkedveltebb klasszikusává.