Báni pénz vagy Árpád-házi dénár?
A 13. századi magyar pénzverés egyik legjellegzetesebb csoportját alkotják a szlavón dénárok, más néven báni dénárok vagy latin nevükön denarii banales.
Rendszeres verésük IV. Béla uralkodása idején, az 1250-es évek közepén kezdődött. Az első pénzverde Pakrácon működött, majd a pénzverés központja Zágrábba került.
Bár báni dénároknak nevezzük őket, nem a Magyar Királyságtól független pénzek voltak. A szlavóniai pénzverő kamara királyi kamaraként működött, ahol a bán a magyar király megbízottjaként irányította a pénzverést. A pénzverési felségjog tehát továbbra is a királyt illette meg.
Ezt az érméken olvasható körirat is egyértelműen kifejezte:
MONETA REGIS PRO SCLAVONIA
Jelentése:
„A király pénze Szlavónia számára.”
A szlavón dénárok egyik oldalán rendszerint két csillag között futó nyest látható. A nyestprém a középkori Szlavóniában értékes kereskedelmi árunak számított, és korábban fizetőeszközként, valamint adófizetésre is használhatták. Az állat így idővel Szlavónia egyik legismertebb jelképévé vált.
Legalább ennyire fontos az érmék másik oldalán megjelenő, talapzaton álló kettős kereszt. Ez nem egyszerű díszítőelem, hanem a magyar királyi hatalom jelképrendszeréhez kapcsolódó ábrázolás. A kettős kereszt és a királyra utaló körirat együtt világosan mutatja, hogy ezek a dénárok a magyar uralkodó fennhatósága alatt készültek.
A kereszt mellett általában félhold, csillag, két egymással szembenéző koronás fej, valamint különböző betűk, pontok és egyéb sziglák jelennek meg. Ezek az apró jegyek számos változatot hoztak létre, és ma fontos segítséget nyújtanak az egyes kibocsátások meghatározásához.
Az Árpád-ház idején IV. Béla, V. István, IV. László és III. András uralkodása alatt is készültek szlavón dénárok. Jó ezüstminőségüknek és megbízható értéküknek köszönhetően nemcsak Szlavóniában, hanem a Magyar Királyság más területein és a környező vidékeken is széles körben elfogadták őket.
Arra a kérdésre tehát, hogy báni pénzek vagy Árpád-házi dénárok voltak-e, a legpontosabb válasz:
Árpád-kori szlavón báni dénárok.
A magyar király nevében és a királyi pénzverési jog alapján készültek Szlavónia számára. A nyest a tartományra, a kettős kereszt és a körirat pedig a magyar királyi fennhatóságra utalt.
Felhasznált szakirodalom: Tóth Csaba és Gyöngyössy Márton középkori magyar pénztörténettel foglalkozó munkái alapján.
Rendszeres verésük IV. Béla uralkodása idején, az 1250-es évek közepén kezdődött. Az első pénzverde Pakrácon működött, majd a pénzverés központja Zágrábba került.
Bár báni dénároknak nevezzük őket, nem a Magyar Királyságtól független pénzek voltak. A szlavóniai pénzverő kamara királyi kamaraként működött, ahol a bán a magyar király megbízottjaként irányította a pénzverést. A pénzverési felségjog tehát továbbra is a királyt illette meg.
Ezt az érméken olvasható körirat is egyértelműen kifejezte:
MONETA REGIS PRO SCLAVONIA
Jelentése:
„A király pénze Szlavónia számára.”
A szlavón dénárok egyik oldalán rendszerint két csillag között futó nyest látható. A nyestprém a középkori Szlavóniában értékes kereskedelmi árunak számított, és korábban fizetőeszközként, valamint adófizetésre is használhatták. Az állat így idővel Szlavónia egyik legismertebb jelképévé vált.
Legalább ennyire fontos az érmék másik oldalán megjelenő, talapzaton álló kettős kereszt. Ez nem egyszerű díszítőelem, hanem a magyar királyi hatalom jelképrendszeréhez kapcsolódó ábrázolás. A kettős kereszt és a királyra utaló körirat együtt világosan mutatja, hogy ezek a dénárok a magyar uralkodó fennhatósága alatt készültek.
A kereszt mellett általában félhold, csillag, két egymással szembenéző koronás fej, valamint különböző betűk, pontok és egyéb sziglák jelennek meg. Ezek az apró jegyek számos változatot hoztak létre, és ma fontos segítséget nyújtanak az egyes kibocsátások meghatározásához.
Az Árpád-ház idején IV. Béla, V. István, IV. László és III. András uralkodása alatt is készültek szlavón dénárok. Jó ezüstminőségüknek és megbízható értéküknek köszönhetően nemcsak Szlavóniában, hanem a Magyar Királyság más területein és a környező vidékeken is széles körben elfogadták őket.
Arra a kérdésre tehát, hogy báni pénzek vagy Árpád-házi dénárok voltak-e, a legpontosabb válasz:
Árpád-kori szlavón báni dénárok.
A magyar király nevében és a királyi pénzverési jog alapján készültek Szlavónia számára. A nyest a tartományra, a kettős kereszt és a körirat pedig a magyar királyi fennhatóságra utalt.
Felhasznált szakirodalom: Tóth Csaba és Gyöngyössy Márton középkori magyar pénztörténettel foglalkozó munkái alapján.
Kapcsolódó cikk: