Az Erdélyi Fejedelemség pénzverése a 16. század második felében élte első nagy virágkorát. Bár tallérokat már János Zsigmond idején is vertek, az uralkodó még nem ábrázoltatta saját arcképét pénzein. A változást a Báthoryak hozták el.
A Báthory-család pénzverése új korszakot nyitott. Báthory Zsigmond tallérjain már megjelent a fejedelem mellképe, gazdagon díszített páncélban, kezében buzogánnyal, amely az erdélyi fejedelmi hatalom egyik legfontosabb jelképe volt. Ezek az érmék már a nyugat-európai uralkodói reprezentáció mintáját követték, miközben megőrizték sajátosan magyar és erdélyi jellegüket.
A hátlapon rendszerint a Báthory család híres sárkányfogas címere kapott helyet. Ez a három stilizált sárkányfog a család legismertebb heraldikai jelképe, amely ma is azonnal felismerhető a gyűjtők számára.
A Báthory-kori tallérok többsége Nagybányán készült, amely a korszak egyik legjelentősebb pénzverdéje volt. A verde korszerűsítésének köszönhetően a 16. század végére Európa egyik legjobb minőségű pénzverése folyt itt, és a tallérok kivitele is elérte a kor legmagasabb színvonalát.
Ezek a nagyméretű ezüstpénzek nemcsak Erdélyben forogtak. Magas ezüsttartalmuk és kiváló minőségük miatt a környező országokban is elfogadott fizetőeszköznek számítottak, így az erdélyi fejedelmek pénzei messze földre eljutottak.
A gyűjtők számára a Báthory-tallérok különösen vonzóak. A részletgazdag portrék, a látványos címerek és a kiváló vésnöki munka miatt sokan a magyar pénzverés legszebb ezüstérméi közé sorolják őket. Egy szép állapotú példány ma már nemcsak történelmi emlék, hanem a közép-európai reneszánsz éremművészet kiemelkedő alkotása is.
Amikor egy Báthory-tallért kézbe veszünk, nem csupán egy több mint négyszáz éves ezüstérmét tartunk. Egy olyan korszak emlékét őrizzük, amikor Erdély Európa egyik legjelentősebb fejedelemsége volt, pénzei pedig méltó módon képviselték gazdasági erejét és művészeti igényességét.