I. (Nagy) Lajos uralkodása (1342–1382) a középkori Magyar Királyság egyik fénykorának számít. Az ország területe, gazdasági ereje és nemzetközi tekintélye jelentősen megnőtt, ezt pedig pénzverése is hűen tükrözi. A korszak legismertebb ezüstpénze kétségtelenül az úgynevezett szerecsenfejes dénár.
Az érme előlapján a MONETA LODOVICI (Lajos pénze) körirat veszi körül a jellegzetes szerecsenfejet, míg a hátlapon a REGIS HVNGARIE felirat és a kettős kereszt látható. Ez az egyszerű, mégis karakteres megjelenés teszi az ÉH-432 típust a magyar középkori numizmatika egyik legismertebb darabjává.
De kit ábrázol valójában ez a különös arc?
Erre a kérdésre máig nincs teljes bizonyossággal elfogadott válasz. A legismertebb feltételezés szerint az érmén Szerecsen Jakab látható, aki padovai származású volt, és Nagy Lajos idején a pécs–szerémi kamaraispáni tisztséget töltötte be. Amennyiben ez valóban így van, akkor ez a magyar pénzverés történetének első olyan érméje, amelyen nem uralkodó, szent vagy jelképes alak, hanem egy ismert világi személy portréja szerepel.
A szerecsenfejes dénárok rendkívül népszerűek voltak saját korukban is. Nagy mennyiségben készültek, széles körben forogtak, és a későbbi pénzleletekben is gyakran előkerülnek. Ismertségüket az is mutatja, hogy korabeli oklevelek és pénzügyi rendelkezések is hivatkoznak rájuk.
A gyűjtők számára ez a típus ma is az egyik legkedveltebb Anjou-kori dénár. Könnyen felismerhető motívuma miatt kezdő és haladó numizmatikusok gyűjteményéből egyaránt ritkán hiányzik. Számos verőtő- és apró változata ismert, ezért a típust mélyebben kutató gyűjtők számára is izgalmas területet jelent.
Amikor egy szerecsenfejes dénárt a kezünkbe veszünk, nem csupán egy közel hétszáz éves ezüstpénzt tartunk. Egy olyan érmét látunk, amely a magyar középkori pénzverés egyik legismertebb alkotása, és amelynek különleges portréja ma is újabb kérdéseket vet fel a történészek és a numizmatikusok számára.
Az érme előlapján a MONETA LODOVICI (Lajos pénze) körirat veszi körül a jellegzetes szerecsenfejet, míg a hátlapon a REGIS HVNGARIE felirat és a kettős kereszt látható. Ez az egyszerű, mégis karakteres megjelenés teszi az ÉH-432 típust a magyar középkori numizmatika egyik legismertebb darabjává.
De kit ábrázol valójában ez a különös arc?
Erre a kérdésre máig nincs teljes bizonyossággal elfogadott válasz. A legismertebb feltételezés szerint az érmén Szerecsen Jakab látható, aki padovai származású volt, és Nagy Lajos idején a pécs–szerémi kamaraispáni tisztséget töltötte be. Amennyiben ez valóban így van, akkor ez a magyar pénzverés történetének első olyan érméje, amelyen nem uralkodó, szent vagy jelképes alak, hanem egy ismert világi személy portréja szerepel.
A szerecsenfejes dénárok rendkívül népszerűek voltak saját korukban is. Nagy mennyiségben készültek, széles körben forogtak, és a későbbi pénzleletekben is gyakran előkerülnek. Ismertségüket az is mutatja, hogy korabeli oklevelek és pénzügyi rendelkezések is hivatkoznak rájuk.
A gyűjtők számára ez a típus ma is az egyik legkedveltebb Anjou-kori dénár. Könnyen felismerhető motívuma miatt kezdő és haladó numizmatikusok gyűjteményéből egyaránt ritkán hiányzik. Számos verőtő- és apró változata ismert, ezért a típust mélyebben kutató gyűjtők számára is izgalmas területet jelent.
Amikor egy szerecsenfejes dénárt a kezünkbe veszünk, nem csupán egy közel hétszáz éves ezüstpénzt tartunk. Egy olyan érmét látunk, amely a magyar középkori pénzverés egyik legismertebb alkotása, és amelynek különleges portréja ma is újabb kérdéseket vet fel a történészek és a numizmatikusok számára.
Kapcsolódó cikkek: