A numizmatikában sokszor egészen apró részletek döntenek arról, hogy egy érme gyakori vagy éppen ritka változatnak számít. Ez különösen igaz az Árpád-házi dénárokra, ahol néhány milliméteres eltérés is teljesen más típust jelenthet.
Jó példa erre II. István 1116–1131 között vert dénárja, amely az ÉH-37 típusszámot viseli. A gyűjtők közül sokan minden hasonló érmét automatikusan ÉH-37-ként azonosítanak, pedig van egy fontos részlet, amire érdemes figyelni.
Az Unger Emil-féle Érmehatározóban az ÉH-37 típuson jól láthatók a félholdak. Ez a motívum nem díszítőelem, hanem a típus egyik meghatározó ismertetőjegye. Ha ezek a félholdak hiányoznak, akkor az érme nem sorolható ebbe a típusba, még akkor sem, ha első pillantásra nagyon hasonlít rá.
Tapasztalataim szerint sok gyűjteményben és régebbi leírásban is találkozni olyan példányokkal, amelyeket tévesen ÉH-37-ként neveztek meg, holott a félholdak hiányoznak róluk. Emiatt a valódi, minden részletében az ÉH-37 leírásának megfelelő változat jóval ritkábban bukkan fel, mint azt elsőre gondolnánk.
Éppen ezért mindig azt tanácsolom, hogy egy Árpád-kori dénár meghatározásakor ne csak az összképet nézzük, hanem a legapróbb részleteket is. Egyetlen jelvény, egy kereszt, egy betű vagy jelen esetben két apró félhold is eldöntheti, hogy egy gyakori vagy egy valóban ritka típust tartunk a kezünkben.
Számomra pontosan ezek az apró felfedezések teszik igazán izgalmassá a numizmatikát. Egy kis részlet mögött sokszor sokkal nagyobb ritkaság rejtőzik, mint azt első pillantásra gondolnánk.
Jó példa erre II. István 1116–1131 között vert dénárja, amely az ÉH-37 típusszámot viseli. A gyűjtők közül sokan minden hasonló érmét automatikusan ÉH-37-ként azonosítanak, pedig van egy fontos részlet, amire érdemes figyelni.
Az Unger Emil-féle Érmehatározóban az ÉH-37 típuson jól láthatók a félholdak. Ez a motívum nem díszítőelem, hanem a típus egyik meghatározó ismertetőjegye. Ha ezek a félholdak hiányoznak, akkor az érme nem sorolható ebbe a típusba, még akkor sem, ha első pillantásra nagyon hasonlít rá.
Tapasztalataim szerint sok gyűjteményben és régebbi leírásban is találkozni olyan példányokkal, amelyeket tévesen ÉH-37-ként neveztek meg, holott a félholdak hiányoznak róluk. Emiatt a valódi, minden részletében az ÉH-37 leírásának megfelelő változat jóval ritkábban bukkan fel, mint azt elsőre gondolnánk.
Éppen ezért mindig azt tanácsolom, hogy egy Árpád-kori dénár meghatározásakor ne csak az összképet nézzük, hanem a legapróbb részleteket is. Egyetlen jelvény, egy kereszt, egy betű vagy jelen esetben két apró félhold is eldöntheti, hogy egy gyakori vagy egy valóban ritka típust tartunk a kezünkben.
Számomra pontosan ezek az apró felfedezések teszik igazán izgalmassá a numizmatikát. Egy kis részlet mögött sokszor sokkal nagyobb ritkaság rejtőzik, mint azt első pillantásra gondolnánk.