Ferenc József csaknem 68 éves uralkodása alatt százezernél is több katonai és polgári kitüntetést adományoztak a Monarchia területén. Ezek között megtalálhatók a különböző érdemkeresztek, hadiérmek, jubileumi emlékérmek, szolgálati kitüntetések és a legmagasabb rangú lovagrendek is.
Sokan úgy gondolják, hogy egy régi kitüntetés értékét elsősorban az arany- vagy ezüsttartalma határozza meg. A gyűjtők azonban egészen más szempontok alapján ítélnek.
Az egyik legfontosabb tényező a ritkaság. Egy kevés példányban adományozott rendjel vagy egy ritkán előforduló változat jóval értékesebb lehet, mint egy nemesfémből készült, de gyakori kitüntetés.
Legalább ilyen fontos az állapot. A sértetlen zománc, az ép függesztő, a kopásmentes felület és az eredeti szalag jelentősen növeli a gyűjtői értéket. Egy javított vagy hiányos darab ezzel szemben sokkal kevesebbet érhet.
A komoly gyűjtők különösen keresik az eredeti dobozzal fennmaradt kitüntetéseket. Ha a rendjelhez megvan az eredeti tok, az nemcsak esztétikai értéket képvisel, hanem bizonyítja azt is, hogy a darab teljes állapotban maradt fenn.
Még nagyobb értéket jelent, ha a kitüntetéshez adományozási okirat is tartozik. Ha ismert a kitüntetett személy neve, szolgálati helye vagy katonai pályafutása, a rendjel már nem csupán egy tárgy, hanem egy konkrét ember történetét is megőrzi.
Nem elhanyagolható szempont a gyártó sem. A Monarchia idején több neves bécsi műhely – például a Rothe vagy a Vincent Mayer's Söhne – készített kitüntetéseket. Egyes gyártók darabjai ritkábbak, finomabb kidolgozásúak vagy rövidebb ideig készültek, ezért a gyűjtők körében különösen keresettek.
Végül a kereslet is meghatározza az értéket. Egy történelmileg jelentős vagy látványos kitüntetés akkor is magas áron találhat gazdára, ha nem a legritkább darabok közé tartozik.
A phalerisztikában ugyanúgy igaz, mint a numizmatikában: nem mindig a legnagyobb vagy a legdrágább tárgy a legértékesebb. Sokszor egy ritka változat, egy eredeti doboz vagy egy névre szóló okirat többet jelent a gyűjtők számára, mint maga a nemesfém.
Sokan úgy gondolják, hogy egy régi kitüntetés értékét elsősorban az arany- vagy ezüsttartalma határozza meg. A gyűjtők azonban egészen más szempontok alapján ítélnek.
Az egyik legfontosabb tényező a ritkaság. Egy kevés példányban adományozott rendjel vagy egy ritkán előforduló változat jóval értékesebb lehet, mint egy nemesfémből készült, de gyakori kitüntetés.
Legalább ilyen fontos az állapot. A sértetlen zománc, az ép függesztő, a kopásmentes felület és az eredeti szalag jelentősen növeli a gyűjtői értéket. Egy javított vagy hiányos darab ezzel szemben sokkal kevesebbet érhet.
A komoly gyűjtők különösen keresik az eredeti dobozzal fennmaradt kitüntetéseket. Ha a rendjelhez megvan az eredeti tok, az nemcsak esztétikai értéket képvisel, hanem bizonyítja azt is, hogy a darab teljes állapotban maradt fenn.
Még nagyobb értéket jelent, ha a kitüntetéshez adományozási okirat is tartozik. Ha ismert a kitüntetett személy neve, szolgálati helye vagy katonai pályafutása, a rendjel már nem csupán egy tárgy, hanem egy konkrét ember történetét is megőrzi.
Nem elhanyagolható szempont a gyártó sem. A Monarchia idején több neves bécsi műhely – például a Rothe vagy a Vincent Mayer's Söhne – készített kitüntetéseket. Egyes gyártók darabjai ritkábbak, finomabb kidolgozásúak vagy rövidebb ideig készültek, ezért a gyűjtők körében különösen keresettek.
Végül a kereslet is meghatározza az értéket. Egy történelmileg jelentős vagy látványos kitüntetés akkor is magas áron találhat gazdára, ha nem a legritkább darabok közé tartozik.
A phalerisztikában ugyanúgy igaz, mint a numizmatikában: nem mindig a legnagyobb vagy a legdrágább tárgy a legértékesebb. Sokszor egy ritka változat, egy eredeti doboz vagy egy névre szóló okirat többet jelent a gyűjtők számára, mint maga a nemesfém.
Kitüntetés vásárlása
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek: